A kis egoista...
Most épp Rotterdamba vagyok és kicsit zúg a fejem, mert tegnap csak "kicsit" buliztunk a java még ma hátra van elvileg, bár már most nem lehet felférnia vonatokra annyi ember megy Amszterdamba.
Firenze: 25 fok, jó társaság, szép város. Egy szó mint száz: nagyon nehéz sorsom. Azzal nem untatom a hallgatóságot, h milyen a Dávid szobor, meg a Ponte Vecchio ill. az Ufizzi, hanem egy két kedves olasz sztorit vetek papirra. (hol a hosszú i ?)
Történt, h 8 óra autóút (mert olasz autópályán nincs kiirva semmi és ha elbasztad akkor 30 km-ént van lekanyarodási lehetőség) után valahol éjfél magasságában, megérkeztünk a hostelba.
Ott egy félig kómás arc közölte velünk ékes angol olaszával(jól van Manó, megint okos voltál, olasz angolt értem ezalatt), h azt mondtuk 2230ra jövünk, és ö várt is 2315ig, de most már kiadta a szállást másnak. A lányok hisztirohamot illetve sokkot kaptak én annyira fáradt voltam h felhúzni se voltam hajlandó magamat az egészen. Kérdezgettem, merre van még 24 órás hostel stb. Majd a srác 15 perc után közölte ugyanolyan hangvétellel mint addig: "DID YOU REALLY BELIEVE ME!" a társaság többi tagjának arcán(az örök laza, majdcsakleszvalahogy chilei gyereken kivül) végigfutott a "jóbüdöskurvaanyád" kifejezés én meg alig tudtam visszatartani a röhögésemet.(ekkora oltást már rég szoptam, eztértékeltem)
Máskülönben ha vki vándorol arrafelé dobjon nekem egy mailt. A legjobb fagyist és legjobb,olcsó éttermeket tudom ajánlani. (voltam szar helyen is ezért gondolom, h tudok mérlegelni)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment